Két szék között
A Néprajzi Múzeum és a Felpéci Tájház vándorkiállítása
a Hansági Múzeumban
A Székátiratok vándorkiállítás harmadik állomása a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban egy különleges együttműködésként valósul meg. Valójában két különböző vándorkiállítás kollaborációja ez a kiállítás, két intézmény, két tárgyállomány és két szemlélet találkozása. Az AU Műhely kortárs széktanulmányai és Bútorgyűjtemény székei a Felpéci Tájház gyűjteményéből érkező lécvázas csuhéval beszőtt székek tárgyegyüttesei alkotják a teret.
A kiállítás a lokális technológiák és anyaghasználat mentén gondolkodik a tárgykészítés folyamatáról. Hogyan befolyásolják a helyben elérhető anyagok, társadalmi szokások, hierarchiába ágyazott rítusok és gazdasági kondíciók egy hely tárgykultúráját? A kiállítás a székek történetein keresztül gondolkodik és kérdez egy adott hely kultúrájáról a hétköznapi tárgyhasználatról és készítésről.
A lécvázas szék az egyik legősibb formája a székkészítésnek. Házilag készültek vagy helyi mesterek kezéből kerültek ki. Ennek a széktípusnak az alapja lécvázas ácsolat sarokpillérekkel, hasonlóan egy tetőszerkezethez az építkezésen. A famegmunkálás első mesterei - ahogy ennek a széknek még a szerkezete is mutatja - az ácsok voltak, majd később specializálódtak és finomodtak szerszámaik, technikáik melyek kialakították az asztalosmesterséget. A lécvázas szék kezdeti kialakítása ezért egyszerű és pontatlan is: rönkből hasítják, fejszével, vagy bárddal formálják, vonókéssel simítják, majd kiékelt csapokkal rögzítik az elemeket egymáshoz. Az ácsolást felválthatták finomabb megmunkálással, mint az esztergálás is. Ülőlapját, pedig minden esteben növényi vagy állati anyaggal szővik be. Lokációnként változik, hogy mivel fedik: gyékény, sás, szalma vagy csuhé. Sokoróalján és a szigetközben is a kukorica fosztékból pödört és két ágból össze eresztett fonallal szőtték be az ülőlapokat. A lécváz több generációt is kiszolgált, az ülőlap, ha elvásott leszedték, a vázat masszívra beékelték és a frissen pödört fonallal újraszőtték a szebbnél szebb mintákat. Ez a technika megtanulható, az antikapitalista és a kortárs ökológiai gondolkodás terén is megállja a helyét, hiszen megújítható és nem képez hulladékot.
A tájház kiállításához katalógus és egy kisfilm is kapcsolódik (https://www.youtube.com/watch?v=dv4Uw7xiVCo) míg a kiállításmegnyitón egy gyakorlati bemutatót is láthatnak az érdeklődők.
A tájház kiállításához katalógus és egy kisfilm is kapcsolódik (https://www.youtube.com/watch?v=dv4Uw7xiVCo) míg a kiállításmegnyitón egy gyakorlati bemutatót is láthatnak az érdeklődők.
A Székátiratok kortárs székeinek alkotói, az AU Műhely (Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács) építészei, ezen a gondolat mentén készítették el a lécvázas fonott szék kortárs változatát galvanizált fémből, kortárs időbe zárva a mindig megújulót.
Impresszum
Néprajzi Múzeum „SZÉKÁTIRATOK” koncepció, tervezés és kivitelezés:
Architecture Uncomfortable Workshop/ AU Műhely (Szederkényi Lukács és Ghyczy Dénes Emil)
Kurátor: Zsoldos Anna, Molnár Tamás
Projektfelelős: Frazon Zsófia
Grafikai munkák: Hoffmann Tamás Boldizsár
Felpéci Tájház „CSUHÉVAL BESZŐTT LÉCVÁZAS BÚTOROK A SOKORÓALJÁN” koncepció, megvalósítás:
Kurátor: Géber József
Grafikai munkák: Váray Ibolya Anna
Fotók, illusztrációk: Adorján András, Kurcsis Petra