TALLÓS PROHÁSZKA ISTVÁN EGY REJTŐZKÖDŐ MODERNISTA
Cselley-ház Képtár (9200 Mosonmagyaróvár Fő utca 19.), I. emelet, -
2024. november 8–2025. április 9.
Tallós Prohászka István a XX. századi közép-európai modernizmus egyik meghatározó szereplője és alakítója volt, akinek ígéretes pályáját a szakmai sikertelenségek és a magánéleti veszteségek törték kerékbe az 1960-as években. Halálát követően elkezdődött egy folyamat annak érdekében, hogy emléke és munkásságának szellemi hagyatéka ne vesszen el. Ennek köszönhetően a képzőművész halálának 50-ik évfordulójának alkalmából megvalósuló tárlat a műalkotó munkásságának újfajta bemutatására vállalkozik. A kiállítás nemcsak meghatározó műveken keresztül mutatja be ars poetica-ját, hanem igyekszik műalkotásainak korszerűségére felhívni a a néző figyelmét.
Tallós Prohászka István életműve az 1974-ben bekövetkezett tragikus halála után szétszóródott, elkallódott, csupán néhány festmény és nagyszámú grafikai anyag került be a Hansági Múzeumba. Hányatott sorsa ellenére a két világháború közötti modern művészeten belül komoly szereppel bírt a képzőművész, s emiatt a 2000-es években a szlovákiai művészettörténészek (Katarína Bajcurová és Kiss-Szemán Zsófia) kutatásai révén komoly figyelemben részesült. Ezzel párhuzamosan a műkereskedelem is egyre nagyobb figyelmet tanúsított az elmúlt évek során felbukkant műveit illetően.
A kiállítás előkészítése egy megelőző kutatással kezdődött, amelynek eredményeit ezen a tárlaton keresztül kívánjuk bemutatni.
A tárlat nem a teljes ismert Tallós Prohászka István–anyag bemutatására törekszik, hanem megpróbálja minél több műalkotáson keresztül bemutatni a képzőművész oeuvre-nek változatosságát. Ezért nemcsak festmények vagy grafikák, hanem a rendberakott hagyatékból származó tárgyak is láthatóak lesznek.
Prohászka tevékenysége nagy valószínűséggel sokkal szerte ágazóbb volt mint ahogy eddig sokan gondolhatták. A két világháború közötti Csehszlovákiában nemcsak a magán műtárgykereskedelemnek dolgozott, hanem foglalkozott népművészettel, színházi díszlettervezéssel és újságok illusztrálásával is.
A műalkotó tevékenysége a plen-air naturalizmusból kiindulva az orosz konstruktivizmuson át, majd a realista-expresszionison keresztül átment a szoc-reálba és a modern fotónaturalizmusba. Budapesten tanult Leszkovszky György és Haranghy Jenő osztályában a Magyar Királyi Iparművészeti Főiskolán, illetve 1923-ban Berlinben megkóstolta a formabontó izmusok világát és Weimar-ban a Bauhaus programművészetét. A két világháború között fontos szerepet játszott a Sarló-mozgalomban és igyekezett egy olyan korszerű művészeti programot létrehozni, amely vernakuláris és társadalomalakító volt egyben. Ismeretlen okok miatt 1947 és 1948 között el kellett hagynia Somorját, aminek következményeként viszont Mosonmagyaróváron megalakíthatta a Győr-Sopronmegyei Képzőművészeti Munkacsoport égisze alatt a „Festő- és rajztanfolyamot”.
A Kádár-rendszer e szaktanfolyamok jogi szerepét radikális módon átalakította, ezért a Képzőművészeti Alap nyugdíjából és némi magánoktatásból tudott csak megélni.
A kiállítás nem egy kronológikus, hanem egy témaközpontú koncepciót fog követni annak érdekében, hogy a műkedvelő néző közelebb kerüljön a művész munkásságának megértéséhez.
A tárlaton szereplő műtárgyak nagy része állami közgyűjteményekből érkeztek, amit gazdag magángyűjteményi anyag egészít ki.
A kiállítást egy gazdagon illusztrált, magyar nyelvű, 64 oldalas kismonográfia kíséri, mely egyúttal a második jelentős Tallós Prohászka István-kötet az 1979-es Szíj Rezső kézikönyv óta.
A kiállítás kurátora:
Juhász Bálint, Hansági Múzeum, Képző- és Iparművészeti Gyűjtemény, kurátor-gyűjteménykezelő.
Tallós Prohaszka István - Állatvásár, 1937 (magántulajdon)
Tallós Prohászka István-Dózsa, 1954 (Hansági Múzeum)
Tallós Prohászka István - Golgota, 1944-47 (Hansági Múzeum)
Tallós Prohászka István - Moson, 1960 (magángyűjtemény)